Tóth Eszter:
A verebek és én

Egyszer egy fagyos téli reggel
Együtt keltem a verebekkel
Pufókan ültek fönn, a dróton
- álmos szemekkel.

Egész sereg veréb ült ott
Mind szürke tollat hordott
Lassan a forró Nap is felkelt
- rám kacsintott.

Néztem a verebeket… ők is engem
S míg az úton tovább mentem
Gondolkoztam: valaki verébbé
varázsolt engem.

Vissza Tóth Eszter versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Yarlath küldte nekünk, 2000.10.12-én, 17:34-kor