Szabó Tímea:
Angyalok karácsonya

A fák ágain megdermedt a hó,
A fagyos csöndben elveszlik a szó,
De ha jól figyel minden fül és szív,
Hallhatja bárki: angyalzene hív...

Ilyenkor, Karácsonynak táján,
Megcsendül a dallam Bonifác hárfáján.
Hogy kis is Bonifác? Hát nem ismeritek?
Ő adja a muzsikusnak az ihletet!

Hogyne adna, hisz maga is úgy énekel,
Hogy minden halott tőle életre kel.
Ha a hárfa húrjain ujjai játszanak,
A rossz pillanatok is jónak látszanak.

De nemcsak Bonifác egyedül a zenész,
Három gyümölcs-nővér mindig tettre kész:
Alma, Melon és Mangó hangja, ha szól,
Szófogadó lesz a rakoncátlanból...

Ennek az énekkarnak száz tagja van,
S a csendes karácsonyi éjszakában,
Mindenki, aki tiszta lelkű, hallja,
Amint eme angyalkar ezt dalolja:

Boldog Karácsonyt... Sok szép ajándékot,
Várd meg az alkonyt... A csodát meglátod!

Vissza Szabó Tímea versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Szabó Tímea küldte nekünk, 2001.07.21-én, 18:20-kor