sysa:
Áhítatos ének

Szemedbe néztem és elvesztem a fényben,
Csak azt tudom, árulóm volt a remegés.
De Istenre! A színre nem emlékszem...
Csak hogy ragyogott... S a gyilkos szívverés,

Ezerszer árulóm, nem hagyott szólni ?
Így legyek költő! Hát mit érnek a szavak?!
És mit érek én, ha félek rád gondolni...?
S ha megteszem, hát mennyi időm marad,

Míg erőm elszáll és arcomba fut a vér,
S feledem azt is, hol vagyok;
Míg neved örök imádságként ajkamra visszatér,
S lelkemben már csak szemed tüze ragyog?

Ez hát az ára. Tudja jól mind, ki napba néz,
Az áldott fény örök vaksága lehet;
Bár lelkéből többé soha ki nem vész...
Ám én nem tudtam, hogy Napom lesz szemed.

Vissza sysa versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset sysa küldte nekünk, 2001.10.31-én, 22:38-kor