Revuczky Mátyás:
Az ÉKT megalakulására

Halkíts zenét pajtás! Orrodból köpd ki a drogot!
Nyisd értelmed arra, ki hozzád brummogott.
Kimért, kiélt hanggal, hangya nyugalommal,
Vetít a setít égre fényt, s a sört borommal
higítva védi eszményét (mint Higíta)
a költészet bús vasmadarának.

Hajolj elébb pajtás! Füledből verd ki a dobot,
ideg-vonta, test-rigmusod ki másolja nyugatot,
nyugodjon most.
Nyisd értelmed arra, kik nem készakarva,
de dac-tehetség zabolából, zabolátlan égő-vágyból
írják magvuk szakadatlan.

S hogy írmagjuk ne szakadjon,
barát rögöt röghöz kötött
négy kiemelt ember,
ki vizet nem szentel,
de csinál nyarat,
hogy lakat alatt
nem tartva tovább a javat,
merészet mondva társasággá nőve,
eszme-termék aranyporuk nem el szórva nőre,
irodalmuk arany tincsét, nap-csillogta zsenge kincsét
az élő költők homlokára, hogy könyv formában hintsék,
íme megalakulának,
görbe tükröt tartva a világnak.

És most csak a csend szól, csak a pillanat mozzan,
amint a négy pohár egymáshoz koccan,
hogy zengő érchanggal kísérje az imát,
amint a négy torok kortyolja a piát,
s egyként olvadva fel egyszerre kiált:
ÉLŐ KÖLTŐK TÁRSASÁGA VIVÁT!

Vissza Revuczky Mátyás versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Revuczky Mátyás ÉKT elnök küldte nekünk, 2001.02.20-án, 15:41-kor