Pethes Mária:
Anyai sóhaj

Az ölbevehető szeretetből
kirobbant észrevétlen
ahogy szétpattant egy bimbó
A védelmezhetőség határától
én régen elmaradtam
Anyai szívem tébolyultan
nézi férfi öklök leckéit
feldagadt arcán
És ölemben sajog az emlék
mikor még
testemben tudtam testét
s nem vetettem oda
ez átkozott világnak
nem engedtem vakon
falnak rohanni
és tehetségét elfecsérelni sem
De jaj nekem
apja nem lehettem
és nem tudtam mit kell tennem
mikor mellemről
rászokott az önállóságra
És Kos-csillaga vezérelte
Ősútján konokul próbára
tette összes életét
Kihalt belőlem a tigris
fogait vesztve hörög
Már nem tudok
korlátokat állítani
hogy ne hatoljon be
a veszedelem
Csak ülök
egy szétforgácsolódott
szeretet rémült szilánkjain

Vissza Pethes Mária versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Sentinel küldte nekünk, 2001.05.08-án, 14:55-kor