Nextman:
A Pillanat

Műalkotássá dermedt a táj
Álomba fagyott a tarka határ
Az idő megállt egy mozdulatban
A hómezőkön a szél se moccan
Csak néz, csak vár.

Én körbeforgok a kamerával
És jól látom minden irányban
Bénult néma hószobraim
Odafagyott a mosoly ajkain
Csak én égek már lázban

Ugrásba ragadt nyúl a domb felett
mögötte megakadt vad kit hó lepett
Örökkétart a pillanat
Felhők mélyén megállt a nap
Mint a halál minden oly merev.

Csak én mozgok már fáradtabban
Hangom sutog csendben halkan
Már esek, még mint részegek
Az egésznek része leszek
Új vándorok még lázasabban
Lázadóbban nem értenek

A tó közepén ott szobrozok
Tükörjegemben havaznak csillagok
Fodrozik fényük a jég alatt
Örök álmot álmodnak a halak
És többet, ó, már én se mozdulok
Elnyel a semmibefagyó pillanat.

Vissza Nextman versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Nextman küldte nekünk, 2001.12.30-án, 06:11-kor