Máté Gábor:
A hasztalan hasztalan

A szeretet, a béke, a hit helyére
A kétség, a háború, a kétely került.
Az én nem érti, a tömeg lázad.
Emberek ontják egymást,
Elvakulva hisznek az írásba
Képzelt ideológiában.

Láthatatlan erők, az elme erői
Szüntelen őrölnek a hit malomkövein.
Közben a tett elmossa fáradt,
Reménytelen elveink.
Fuss és öld a földi társad,
Messze a béke kapuja!

S ha meglátod az értelmetlenben
Az értelmet sírva borulnál anyád ölébe
De rá kell jönnöd csak te vagy magad.
Meghalt az erkölcs, meghalt az ész.
Káosz van, az érzelmek zavara
Homály, kétségbeesés talán a holnap tavasza.

2002-04-03

Vissza Máté Gábor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Máté Gábor küldte nekünk, 2002.06.04-én, 20:25-kor