Márió:
Áttetsző és amorf

Ülj le velem szembe
Nézz a szemembe
Keress egy lángot
És értsd a világot
Meggyújtok egy gyertyát
A lángja minket összehoz
Hófehér lelked smaragdként csillog
Nézlek és csodállak
Lelkemből imádlak
Te huncut eszencia
Illatod, alakod
Hozod és mutatod
Bájaid, vágyaid, elunt ágyaid
Feléljünk magunk, mert adunk és adunk
Valakinek regisztrálni kéne a vissza nem hozhatót
Bűnős útjaid oly ártatlanná tesznek
Titkos vágyaid lábamról levesznek
Egyszer élünk, talán ettől félünk
Ki ennyi bűnt elkövet az törvényszerűen megtisztul
Lénye egyfojtába tündérré alakul
Ha megérted őt nagyon gazdag leszel
Ha elhagyod őt nem tudod mit teszel!

Vissza Márió versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Márió küldte nekünk, 2000.09.06-án, 03:31-kor