Márió:
A kor melyben élünk

A kor melyben élünk, ahol naponta félünk
Stresszel teli mindennapok, pesszimizmus, cinkelt lapok
Nincs jövőkép se térkép, mely mutatja hová és hogyan
Biztos talajt nem találsz, hol lábad megvethetnéd
Neked való párnát, hol fejedet letehetnéd
Küzdesz keményen, túl minden reményen
A kiútat nem látod és van e még barátod?
És barátnőd lát e még elég pénzt benned
Hogy hűségét bizonyítsa?
Ha nincs pénz, van e szerelem, mi lelkedet gyógyítja?
Ezekkel mind ne törődj!
Saját hajódon Te vagy a kapitány, lelépni nem lehet
Tűzd ki a célt, navigálj, tartsd az irányt
És te vagy a hullámok felett, előre önfeledt!
A vihar elfárad, a kapitány megszárad
A fedélzet a naptól ragyog
Már nem messze a béke szigete, a Nirvána,
A bőség ligete
Hittél és reméltél, küzdöttél és nem féltél
Vigyázz rá mit elértél
Húzd ki magad, nyisd ki szemed, lássad a célt
Mert ott lebeg
És meglásd Tiéd lesz, mire vágysz!

Vissza Márió versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Márió küldte nekünk, 2000.08.02-án, 19:26-kor