Lényegtelen:
A színjátszók

Furcsa társaság
Épp ily késő délután
Csak néznek, álbarátság
Álérzelmek, álmegértés
Vesz körül s álhazugság
Az igazság.
Mily csodás tünemény
Végre észrevetted
Kezemből a szöveget
El miért vetted?

Csak tudod, néha boldog vagyok
Hozzá segít az alkohol
S személyed furcs, rámnéz
Félően, s csak kohol

Kívülről nézz magadra
Más szemével láss
Szaladj, míg tudsz, szaladj magasra
S én itt ülök megpihenve
Fáradságom zajában
Csak kár hogy nem tudok úszni
Érzéseim rajában

Én túlságosan érzek, hogy megértsél engem
S úgy érzem részegnek nézel
Pedig csak sokat ittam
De csak hogy lássam, hogy vérzel
Mert tudom fáj valami

Fáj nekem is a sok érzelem
Mik mint legyek raja
Körül lengenek a szar miatt
Ki sír miattam, ki sirat?

Rámnéznek! És? Semmi!
Mennek az utcán új ruhákat venni
Nincs jobb dolguk, nincs mit tenni
S rajtam két ruha van
Az egyik az életem
Ha melegem van le nem vehetem
A másik?! Az a fontos
Mások szemében!
Textil, anyag, szövet, cérna
Levetném, ott heverne a szemétben!
De az erkölcs; tudod?!
Megértesz?
Azt mondod: "féltelek! "
Még hogy te féltesz!!!!
Tudom hogy érzel
De én vagyok az aki nem értelek
Segíts kicsit
Egy ici-picit! /2002. 04. 16. Amennyit érek/

Vissza Lényegtelen versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Lényegtelen küldte nekünk, 2002.06.29-én, 23:39-kor