Lényegtelen:
A parkban

Ott voltam veletek a parkban
Sokat beszéltetek
Én meg hallgattam hallkan
A padon ülve

Ostor csapástól véres padon ültem
Tavasz közeledik
S az esőcseppeket tűrtem
A kopasz fák alatt

Szürke volt az ég a parkban ülve
Talpam alatt pad
Kezeim kabátomba tűrve
Vártak azon a délután

Fújtad a levegőt a szürkét,
Ott a parkban
A méregnek szürke füstjét
És én tűrtem

Furcsa, érdekes mozdulatok
Játék, jel talán?
Ilyenkor valyon mozdulhatok?
Bárcsak tudnám

Holnap is ott leszek
Veletek a parkban
Alibit magamnak nem veszek
De jobb volna csak veled.

/2002. 02. 12/

Vissza Lényegtelen versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Lényegtelen küldte nekünk, 2002.03.15-én, 19:30-kor