LCF:
A Vámpír Halála

Gyülekező sötét felhők.
Bűneim súlya alatt roskadok.
Az esőcseppek ólomként égnek szívemre,
súlyuk alatt az izzva kettéhasadott.
Kárhozott lelkemből a Gonosz szunnyadó álmából ordítva ébred, feszíti testem szívem gyűlöletet vérez. Vérszagtól terhes levegő ösztönöm korbácsolja, A még zöld szemem a bennem lakó Gonoszt palástolja. Húsomban a szürke, Halált hozó köd kristályai ropognak vértelen testem enged a halálos horognak. Torkomat folytja, szorítja a bánat, mely mindig visszatérő jeges forróságként áztat. A szikes föld meglágyul könnyeim súlya alatt, s jeges arcomról a hús elevenen leolvadt. Száraz, repedt csontjaimon kívül testemből semmit sem érzek végre végre itt van már a Végzet! Bomló csontvelőmben gyilkos kardot fordulni érzek, ezüstkard ez.. mely elveszi tőlem az élettelen létet...

Vissza LCF versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset LCF küldte nekünk, 2002.10.25-én, 15:45-kor