Jávorka Ágnes:
Álom

a félelem fáradt hajtásai
körbefonnak sóhajtva
óhajtva lüktető szót
mit mondatlan hagyva
halomba hallgatva
szórok szerte
körbe bekötve önbűvöletembe
hogy ringasson álom míg
megvakul vadul a dúlt Hold
felhők felett keresve
kétlényem összefonódásában
a véghetetlent

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.01.28-án, 12:49-kor