Jávorka Ágnes:
A Stunczorgóban I.

Túl a múlt, ahogy volt,
de elmondva úgy ott
nem bennem, csak fennen
kerítve kergén keresve
egy egyetemes esetlen
lentről feljövő jövőt,
simogatva magamba
és elveszítve, majd megtalálva,
miként a szél dúl bele a magányba,
hogy érezzem élveteg:
létem téveteg.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2001.09.19-én, 03:39-kor