Holbok István:
Az elferdített világ

Volt egyszer egy rendszer,
Hol elveszett az ember,
S hogy már EMBER nincs,
Az anyag lett a kincs.

Kihalt ott minden erkölcs,
Mellőzött lett, aki bölcs,
S hogy okozzanak nagyobb pusztulást,
Elferdítették az oktatott tudást.

De ha nincs működő tudás,
Ami neked marad az a futás.
S hogy teljesen elfedjék szemed,
Az igazolásaikat veszed.

És te mit tehetsz most és itt?
Edzheted testedet és lehetsz fitt,
S hogy gyorsabban tudj futni,
Lábadra csodacipőt tudsz húzni.

De mit érsz a test-kultusszal,
A rengeteg megevett kusz-kusszal?
A tested léte így vagy úgy, de megszűnik,
S számodra a problémás világ ugyan eltűnik,

Egy időre! ... Mert a látszat csal,
Te egy lélek vagy, ki soha meg nem hal.
És ha ebbe belegondolsz, akkor érted,
Hogy amit itt hagytál, az fog várni téged.

Ezért ébredj és szedd össze magad,
Elméd és a szellem fontos nem a hasad.
De vigyázz, mert a tested nélkül
Nem tisztul elméd s a szellem sem épül.

És halld: Megvan a pontos tudása annak,
Hogyan tudsz fejlődni, még ha nem is hagynak.
Csak akarnod kell és csinálni szépen,
Míg egy Hídon át nem érsz a réven.


Saint Hill (Anglia) 2001. augusztus 27.

Vissza Holbok István versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Holbok István küldte nekünk, 2001.10.02-án, 01:10-kor