Holbok István:
A te szabadságod!

Valamikor itt e Földön, régen
Egy távoli délibáb az égen,
A kietlen táj, a nagy pusztaság
Nem jelentett mást, mint a SZABADSÁG.

Itt éltek apáink, s hullott vérük
Azért, hogy a földből legyen részük,
S akinek egy kis birtok is akadt,
Máris azt gondolta, hogy ő szabad.

Korokkal később a pénz lett az úr,
S volt, ki mint egy túl feszített húr
Robotolt reggeltől estig s éjjel,
Míg más számolta a pénzt kéjjel.

A pénzes azt hitte mindent tehet,
S olyan nincs, mit ő meg nem vehet.
Robotunk sóvárgott s reménykedett,
De álmában ő sem szerénykedett.

Azt hitték, hogy SZABADDÁ a pénz tesz,
S ki egyetemre jár, az ott észt vesz.
Nem látták, hogy ez maga a csapda,
S bizony mind belesétáltak abba.

Sajnos SZABAD Te csak akkor leszel,
Ha egy teremtett szörnyet leteszel.
Így hát pucold ki saját elmédet,
S inkább erre használd az erszényed!


2001. március 31.

Vissza Holbok István versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Holbok István küldte nekünk, 2001.10.02-án, 01:13-kor