gyulus:
A két testvér

Tudatom meghasd, mint szívem
Szeretet és gyűlölet kavarog bennem
A két rokon csak a polaritása más
A két testvér mely pusztít és épít

A pusztítás néha erősebb bennem
A mindent felégető tűz mely csak rombol
Nem melegít, csak pusztít
Nem ott tart csak elüldöz

Végül mikor elpusztítót mindent
Csak önön maga marad, s gyűlölete
Szeretet és a meg békélés kerüli
Nem tud csillapodni nem, lel meg nyugvást

Szeretet és nyugalom utáni vágy
Mélyen eltemetve de van benne
Nem merik érinteni, mert csak pusztulást hoz

Csillapodjon a düh és szűnjön a pusztítás
Győzőn a másik testvér jöjjön a meg nyugvás
Építés és alkotás szépsége a vágy
Vágy a jó után, vágy a szeretet után

Vissza gyulus versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset gyulus küldte nekünk, 2002.06.03-án, 14:37-kor