Gyalus Éva:
Álom

Lassan ringatva elandalít a sikamlós selyem simogatása.
Nehéz pilláim mögött gondolatom, az álmot várja.
Zöld, virágos réten sétálok, lábam meztelen,
átélem, ahogy a fű átöleli léptemet.
Harmatos illatot szippantok csendesen,
távolban egy kastély, felkap a szél hirtelen.
Fehér felhő tetején ülök és lenézek,
most az óceánt látom, kékeszöld vizében delfinek.
Álmomból valami ébreszt hevesen,
reggel van... csörög az óra kedvesem.

Vissza Gyalus Éva versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.02.05-én, 18:36-kor