Fekete rózsa:
Véres ujjaim

Leszállt mellém a villamos
Gondosan kirakott kövére.
Ködös, semmitmondó este volt.
Hagytam, hogy felkapjon.
Vitt egy messzi térbe.
Megszédültem. Beleszédültem.
Ő megérezte, leejtett.
Aztán elfutott előttem a másik.
Majd mérges lett. Utolértem.
Fölé emelkedtem. Több voltam.
Túlmentem rajta. Hallottam,
Hogy üvölt. Ő a gyengébb, több vagyok.
Egyszerre zavartság... Fejem nagyot koppant
A jéghideg konyhakövön. Ott voltak.
Zihálva vettünk levegőt.
Üvegszemen keresztül láttam mindkettőt.
Ez remény, az bánat. Két mosolygó alak.
Alvadt vér száradt minden ujjamon.
Azt hittem, beléjük martam,
De nem. A sebek ott voltak a karomon.

Vissza Fekete rózsa versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Fekete rózsa küldte nekünk, 2002.11.14-én, 13:39-kor