BALLAGABI:
A költő halála II.

Meghalt a költő, úgy tudom
Nem lépett túl az álmokon
Meghalt az idő és a tér
Ereimben megfagyott a vér
Egyedül maradt a lélek és a test
A költő is egyedül halt meg

Meghalt a költő már megint
Meghalt az ígéret szerint
Megölte őt egy angyal
Nem várt reá a hajnal
Halott volt már, amikor élt
Holt költő a halálig remélt
De örökké a remény sem tart
Egyedül maradt a költő, és meghalt

Meghalt a költő, egy éjjelen
Nagy vihar tombolt a tengeren
Viharos szerelemtenger
Elnyeli azt, ki szeretni nem mer
Süllyedő csónak és sehol a part
Ott volt a költő egyedül, és meghalt

Meghalt a költő, úgy tudom
Befedi őt a sírhalom
Emléke talán örökké tart
Egyedül volt a költő, mikor meghalt

2000.11.21

Vissza BALLAGABI versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset BALLAGABI küldte nekünk, 2001.12.24-én, 01:45-kor