Aquanor:
Amikor a halál jön el

Amit ad most a világ
A halál biztos elveszi,
Mi jót cselekedtél
Jórészt elfeledtetik.

A jó, a rossz lassan összeolvad,
Lelkünk nem a miénk már;
Birtokba veszi biztosan majd
A sötét, hideg, fekete halál...

Utálod és gyűlölöd,
Rettegsz, mindez meglehet,
Hiszen életedre tőr
Eme hatalmas fergeteg.

Sötét és hideg ő,
Mint a száraz téli éj;
De sohasem szendergő:
Eljön azért, ami az övé

Mikor egyszer eljön hozzád
Szíved lassan kiég,
Ekkor még életért kiáltsz
De már semmi sem a tiéd.

Marad utánad egy gondolat
Mit tán őriznek nagyon,
Merengik tán még végigjárt utadat
Ám sokszor ez is csak álom.

Éljél hát addig, míg teheted
Szövögesd az álmokat,
De mikor a halál jön érted
Elvesznek a szavak!

Vissza Aquanor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aquanor küldte nekünk, 2001.04.18-án, 08:55-kor