Aquanor:
Álom

Képzelj el egy világot
Ahol nem bűn az élet,
Képzelj el egy patakot
Ami megmutatja a szépet.
Képzelj mellé egy kis mezőt
Amely békés és tiszta,
Képzelj köré egy erdőt
Mely ringat, mint egy dajka.
Hallod ahogy él az erdő,
A tiszta patak csörgedez
Mellette a békés mező
Virágokkal éljenez.
Lágy szellő érinti arcod
Hangja mint a suttogás;
Messze viszi kedvenc dalod
Messzebre, mint gondolnád!
Körbenézel a mező szélén
Kitekintesz az erdőből;
Végigmész a patak mentén
Dalolsz végig csupa kedvből.
Hallod ahogy él itt minden
Madarak éneke száll feléd,
Egy sólyom szárnyal fennt az égen
A fűben motoszkál egy kisegér.
Bal kéz felől áfonyást látsz
Érett színe hívogat,
Jó utazó, mire vársz?
El ne szalaszd az alkalmat!
Békés e táj, miként a lelked
Nem háborog már semmiért,
Észreveszed a sok szépet
Egész élted ilyen békés!

De nyisd ki szemed végre
Nyisd rá a világra,
Mert más a valóság erre
Nincs itt áfonya!
Mert a világ, melyben élsz
Merőben más, mint az álom
Sokszor már csak rettegsz és félsz
Csak pusztulás és lázálom!
Nincs itt patak, mely csörgedez,
Se békés erdő, se benne mező,
Csak élet, mely gyötrelem
Kiveszett belőle minden értelem.
De lelkedben őrizdd a képet!
Erdőt, mezőt és még megannyi szépet!
Mert akkor nincs már semmi remény,
Mikor az álom halott, és már nem él...


Vissza Aquanor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aquanor küldte nekünk, 2001.04.28-án, 19:51-kor