Aquanor:
Alkonyat után

Este
Mikor minden láthatatlan,
Este
Mikor a félelem halhatatlan.
Szorong az elme és a szív,
És a szomorúság csak növekszik.

Sötétben
Mikor semmi sem változik,
Sötétben
Mikor csak a csend hallatszik.
Nem gondolsz a boldogságra,
Szünetel az elméd békés násztánca.

Az éjben
Melyben a bánat az úr,
Az éjben
Melyben elszakad a húr.
Elszakadnak a dallam húrjai,
Mely nappal még zengték szavaid.

A csendben
Hallod szíved dobogását
A csendben
Érzed lelked szorongását.
Ekkor sejted csak igazán,
Hogy a hajnal, a fény sosem jön talán.

Vissza Aquanor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aquanor küldte nekünk, 2001.04.18-án, 08:51-kor